néha jó,de nem mindig,mikor kinn sötét van és esik,és még hideg is van,és amúgy meg tanulni kéne, és akkor találsz valamit,és túlzottan beleesel a saját gondolataidba, amit meg jó ideje próbálsz inkább teljesen leredukálni,és inkább lefoglalni magad,hogy na gondolkodni azt ne kelljen,mert nem biztos,hogy jó fog kisülni belől, igy a nyár derekán meg nem kéne annyira depressziózni,mert az nem egészséges...

na ennek örömére inkább valami általánosakról irok,és nem a jelen állapotról...

szeretem a néger és félcsoki embereket, csodaszépek tudnak lenni, a szép hajukkal, a szemükkel, a szájukkal,és a csodaszép bőrükkel, én azt is szeretném mindig,ha lenne egy néger fiúm - anyukám nem szeretné, lehet ki is vágna vele az ablakon, bár nemhiszem, nem örülne, de nem bántana vele,ha boldog lennék. egyik éjjel azt álmodtam,hogy olyan csodaszép szinű félnéger lány vagyok,hosszú, fekete raszta hajjal- bejóisvolt. én szeretnék raszta is lenni, anya ezt sem szeretné, na lehet ezzel tleg ki is vágna,ha egyszer úgy jönnék haza... de nyilván akkor is hazajöhetnék egy időn túl, csak mondjuk előtte elküldene levágatni a hajam.

uha,ez az öregség jele- eszembe jutott valami,és mire rendesen átgondoltam volna,már elfelejtettem. na mindegy - tök sokszor használom azt,hogy na mindegy- ez nyilván jelent valamit, meg kéne kérdezni,valami nagyon okost erről. nyilván nem érzem magam biztosnak abban amiről hadoválok,és hogy ne teljes erőbedobással állitsak valami hüjeséget,ezért mondom, vagy mert gondolom,hogy ugysem érdekel senkit,úgyhogy tök mindegy is hogy miről hadoválok.

más

volt Pécs. Találkoztam Petrával, jó volt látni, fura is volt, de jó, hiányzik, ő is meg a többiek is. Próbálok persze valamerre menekülni a totális egyedüllét elől. néha úgy gondolom,hogy én majd egyedül milyen jót elcsatangolok,és felfedezek,és álmélkodom és csak úgy önmagában jó, aztán nem, futok, rohanok, igyekszem minél előbb visszaérni. hova? miért? azért,hogy ne egyedül. ez volt pécsen is. pedig nem esett, mégse mentem semerre. ha mentem rohantam. be sem néztem, meg sem álltam, még fényképeznzi is menet közben fényképeztem.
de jó is volt. én még itthon sóvárogtam,hogy egy ilyen pécs pünkösd programra a nyavajáért nem hivják el a csíkot, erre szombaton nézelődöm a kis programfüzetben,és jé mit látok, este csik koncert az urániában. na hát arra menni kell, nézem jé lesz ladánybene is máshol, meg még sebestyén márta is mégmáshol. na de az egyszerre sok lenne, igy marad a csik. este gyors zuhany, kaja, suhanok ki. Petra randi. anyuék megbizva a jegyvásárlással. bemegyünk egy pubba, ajtónál a csik-ék ülnek- isznak. kikérjük az italt, jön a hir,hogy nincs jegy a koncertre, én meg bemegyek és szegény csikot elkapom a wc-ről jövet, hogy hát igy meg úgy és én nagyon mennék, de nincs én nem lehetne e mégis? és nézek és mosolygok, persze azért kicsit megremeg a térdem, mert annyira laza csak nem vagyok, de ő meg egy kedves ember, és már mondja is,hogy de persze, és vagy megyünk be együtt,vagy mindjárt telefonon intéz vip jegyet, én meg futok át,és mosolygok a csellistára,és megyünk együtt a jegyárus jányhoz és csak ennyit mond,hogy CSík János néven fut a projekt, és a lány már varázsolja is rám a karszalagot,én meg köszönöm nagyon nagyon és mosolygok és futok vissza,és iszom a borom, a Petra meg csak néz,és közli,hogy megváltoztam, én meg tiltakozom hogy nem is, ő meg mondja,hogy de a hajam- ami most fel van tűzve és kócos, régen meg nem. és én meg nevetek,hogy hát nem is változtam, közben meg tökre úgy gondolom hogy dehogynem változtam, és elég sokat. de ezt akkor ott nem gondolom, és szinte elhiszem,hogy aztmondom,hogy nem is változtam. aztán koncert jön és én élvezem és milyen jó,és éneklem,és úúú. aztán másnap meg jön robi meg a sly. én meg nem is tudom mit kezdjek igy velük. külön külön sem tudom, együtt meg pláne. bár külön lehet veszélyesebb lenne. a robi jön, és folyamatosan sorolja a "emlékszel arra mikor...." mondatokat, amitől én meg szarul érzem magam és azt gondolom,hogy nyilván slynak sem a legjobb. sokra tényleg nem emlékszem és van amit nem itt és nem igy akarok felidézni. a sly meg csak battyog és mosolyog, én meg nyitnék inkább felé. de oda sem tudom,hogy mekkorát nyissak, mert amint elmentek anya első kérdése az volt,hogy te ennek a slynak bejössz? hát be. mármint asszem. nade mit kezdjek ezzel,még akkor is ha esetleg nekem is? semmit. ugyanolyan messze lakik mint 4 évvel ezelőtt a robi lakott, és még csak nem is pestre jár,hanem Zegre,ami még kurvamesszebb van, na amúgy meg robi legjobb barátja, ami persze állitják náluk nem baj, de nálam igen, meg nem akarom mégegyszer legyilkoni sem a robit. a levente meg nem volt otthon,pedig őt aztán nagyon láttam volna, és vigyorogtam volna bele a szőke fejébe meg a kék szemeibe,és a huncut vigyorába,amikor a szeme sem áll jól. de nem volt.
aztán irány haza, fáradtan, és a hátunk mögött a vihar és a feketeség, előttünk meg csodaszép ég, olyan volt mint egy monet festmény. csodaszép volt, és friss volt az illat, és kanyarogtunk kis utacskákon benne az erdőben,és jó volt, olyan volt mint régen amikor nyaralni mentünk és én még kis szar voltam, most is az vagyok, csak most nem volt ott a tesóm. meg most már valahogy tán másnak is kéne lenni.  uha ilyenekbe nem akartam most belemenni. most jön a Na mindegy ...

hipphopp,ennyi, csalódásokról meg szerelmekről meg ilyenekről nem irunk,mert faszság,és ugysem sül ki belőle értelem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.