2008.08.07-09

Helyszín :Nagyharsány,Kisharsány,Palkonya na meg Villány és Pécs
Szereplők:Anna és Anett,akikről ez az egész szól….

Közlekedési eszközeink:
  1.Ördögszekér taxi- Csabival és Zorróval (aki kicsit sem fekete),vezetőnk Béla. Útirány:Nagyharsány- Kisharsány
  2.Egy negyvenvalahányfős nagybusz kettőnknek, útirány:Palkonya- Kisharsány
  3.Kisbusz,mely úgy tizenkét személyes (jó esetben),mi alig huszonegyen préseltük be magunkat. Útirány:Nagyharsány- Szoborpark.
  4.Továbbá  teljes ott-tartózkodásunk alatt,nagyon sokat utaztunk Stoppal. Ez két fiatal,kedves csinos lánynak igen könnyen ment,ellentétben a három nem fiatal,nem a legjóképűbb pasiknak,akiknek végül egy bor meghívásért odaadtuk az egyik autónkat. Egyik alkalommal egy kedves férfi elsőre felvett minket,csak mondta,hogy meg kell várnunk a feleségét. Nekünk ez persze nem okozott problémát,ellenben szegény feleséggel,aki először azt hitte,hogy rossz autóba szállt. Majd miután gyorsan kiugrott a kocsiból,és újra benézett az ablakon,csak rájött,hogy a saját férje van a volánnál. Persze anyukáink szerint nem kéne stoppal mennünk,mert aki épp felvesz lehet hogy rendes férfiú,de lehetne akár nem rendes is. És ez Igen nagyon veszélyes!

  Három nap alatt évekre szóló sztorikat gyűjtöttünk össze Annával.
Két csaj,akik még soha nem állítottak sátrat,azthiszem kellő szórakozást nyújtott a sátorfelügyelőknek is,amint kb. másfél óra alatt felszerkesztette hatalmas nevetések között a sátrat,mely szerintem a viharban aligha öt percet bírhatott ki. De ezt szerencsére nem láttuk,már csak a sátor maradványait. Vicces volt,hogy mindenkié állt,csak a miénk nem. De ez persze véletlen.
Tehetségesen meg tudunk tenni kb. 500 métert,olyan másfél óra alatt,persze nagyon-nagyon nehéz csomagokkal,de legalább a falu lakói elfoglalták magukat a mi figyelésünkkel....Az öregnénik kiköltöztek a kapu elé,és adták a drótot a többieknek...

Első este részesülhettünk Mucsi Zoltánék páratlan hülyeségével,a Mulatság című darab kapcsán. Mulatság van, azaz nincs. Csak hitték, hogy van, remélték, számítottak rá, ki tudja. Ülnek és várnak és keresik a megoldást. De mulatságnak lennie kell! Muszáj Mulatságnak lenni! Hogy miért?Mert akarjuk! Hogy az esküvő vagy éppen temetés az nem számit,csak legyen!Felmerül,hogy nem lesz mulatság. Nem csak most nem,nem csak nekik nem,máskor,másoknak sem,Mert NINCS,nem is létezik.Pepe feladva reménykedését öngyilkos akar lenni,Mucsi és Sz. Rémusz először visszatartják,majd rájönnek,hogy mulatság így is lehet,Csak legyen végre valami!Az öngyilkos-jelölt viszont abban a pillanatban letesz szándékáról, ahogy a többiek beletörődtek. Ha már nem akarják feltartóztatni, akkor már kedve sincs hozzá. És akkor egyszerre elkezdik rábeszélni az öngyilkosságra, sőt kényszerítik: te nem akarod, de mi akarjuk. Végül meghallják a muzsikát,amire mindeddig annyira vártak....

Hűvös estés focipálya közepén fekvős csillagnézés…”Az is lehet,hogy valami gőz jön ki belőlünk,ami látszik”- ez egy felettébb szakszerű megfogalmazás arra,hogy látszik a lehelletünk.

Kisharsányban körbejártuk a kiállításokat,és megnéztük az utcajáró színház előadásában a Szent Györgyöt. Meghallgattuk a cselló koncertet a nagyon jó nadrágos fiú közreműködésével,majd Galkó Balázs kocsmaszínházában üldögéltünk.
Már reggel a csodálatos napsütés közepette riogattak minket a hatalmas vihar közeledtével,de mi nem hittünk nekik,és bizakodtunk a szép időben. Ez a remény azonban kevésnek bizonyult…
Miközben hatalmas vihar tombolt kint,a sátrunk kilapulva feküdt,és áztak a cuccaink,mi addig a férfi öltözőben ismerkedtünk Petivel (aki gitározott nekünk) és Katival.
A szoborparkban egy csodálatos dobos-táncos előadást élvezhettünk végig együtt velük. Mind e közben két öreg hölgy majdnem ránk ült,mert azt hitték,hogy szobrok vagyunk. Peti unszolására felálltam,hogy megtekinthessem a „műsort”.Megérte! Ilyen szúnyoghálós,kombinés,zajos,rángatózós (hu nem is tudom szavakba önteni)…még nem láttam!Peti szerint mi ezt nem tudjuk eléggé átérezni,és értékelni. Biztos neki volt igaza.
Este még kellemes beszélgetés közepette vacsorát is kaptunk Katiéktól,finom kolbászt meg ilyenek. Mi cserébe megkínáltuk őket Maoammal.

Másnap elindultunk Palkonyára azzal a tévhittel,hogy mi bárhol kapunk valami kaját. Hát tévedtünk… Közeledett a dél,és kezdtünk éhen halni,közölték,hogy majd lesz valami töltött káposzta,de azzal négy órára készülnek. Ekkor az éhhaláltól a mennyei zsiroskenyér mentett meg minket. Azthiszem mindkettőnk nevében mondhatom,annyira még soha nem örültünk egy szelet zsiroskenyérnek. Majd ott falatozgatva Cseh Tamás foglalt helyet az asztalunknál,és kívánt igazán jó étvágyat nekünk. Miután szívélyesen elbúcsúztunk Tamásunktól,végigjártuk a palkonyai pincesort,és némi ízletes borral fel is szerelkeztünk.

Megnéztük a Mágnás Miskát,mely- a pincelátogatás után,bormámorban,forróságban,fejfájással- teljesen lehengerelt minket. Elmulasztotta minden bajunk. Előadás kezdete előtt,midőn mi egy fa árnyékában kerestünk menedéket és próbáltunk nem elaludni,egy padon kint ült az egyik színész srác,piros harisnyában,rajta fekete neccharisnya és egy picsanaci....Hirtelen ledöbbentünk,hogy milyen pókemberes buzi pasik vannak,de mikor már a másik srác is megjelent ilyen ruhába megnyugodtunk,hogy csak a darabból szakasztották őket nem kell félni....

Ellátogattunk a Vylyen teraszhoz is,ahol megcsodáltuk a hordókiállítást,és igen sok képet készítettünk,igen jókedvvel a szőlős hegyen.
Mikor visszaértünk a szállásunkra Lovasi várt a kertünkben,és Háyval gitározgatva énekelve társultak hozzá a mi piknikezős vacsoránkhoz. Mindezek után elmentünk hivatalosan is megnézni őket,ahogyan a programban is szerepelt,a szoborparkban, beszélgetős-énekelős esten.
A programsorozat méltó befejezéseként Csik és Kiscsillag koncert volt este. Kiscsillagon legelöl tombolgattunk,ahogy ez már csak illik. Nem teljes meglepettséggel megállapítottuk,hogy Lovasiék hülyék. Lecsó koncert után igencsak Jól volt már. Kicsit beszélgettek,ittak,majd szinte bezártak minket az öltözőbe.

Másnap reggel igen nagy szerencsénkre a két fiatalember,akiket autóhoz jutattunk,felajánlották,hogy elvisznek minket Pécsre a vonathoz. Azthiszem ennél jobbat nem is kívánhattunk volna,halálfáradtan,nagyon-nagyon nehéz csomagjainkkal. Odaérve megvettük a jegyet az első Pestre tartó IC járatra,néminemű ételt vettünk magunkhoz,mely persze nem sokat ért,úgyhogy már a vonatról telefonáltunk a szülőknek,hogy a pályaudvaron valami kajával várjanak. A keletiben még sikerült Anna anyukájára azthittem,hogy a szomszéd vagy valami ilyesmi,de erről nem én tehetek,Anna vezetett félre. De azért búcsúzáskor csak leesett,hogy ő Anna anyukája. :)
Hazaérve eszementjót aludtunk a saját ágyunkban,csodálatos ördögkatlanos pólónkban.

" Ha egy ember
álmodik, az csak álom, ha több ember álmodik egyszerre, az a valóság
kezdete"

....

"Először is szeretnénk köszönetet mondani mindenért, azért a tökéletes 3 és fél napért,
amiért érdemes volt 300km-t utazni, a sok-sok tökéletes pillanatért.
Csak úgy spontán indultunk neki, mert miért ne, jó lesz ez, kell még egy kis nyaralás,egy kis kultúra.
És még milyen jó volt, 1-1 előadás megérte volna a heti karszalag árát.
A Mulatság, a Mágnás Miska,a beszélgetések mind olyan nyomot hagytak bennünk,hogy úgy érezzük,ezt újra át kell élnünk.
Jövőre is az első sorban kell ülünk és ott a helyünk a Ráday kultuccán,és más előadásokon is. Újra érezni akarjuk,megmutatni másoknak is,mert tudjuk,hogy minden előadás más és más,de ott a garancia hogy valami feledhetetlent kapunk, ujra. Mert mulatságnak lennie kell! muszáj! mert akarjuk ...
Feltöltődtünk ez alatt a napok alatt,mindamellett,hogy persze nagyon elfáradtunk.
Nagyon jó volt a helybéliek segítőkészségét élvezni,hogy bármiben segítettek,- amikor beázott a sátruk hoztak nekünk egy újat,5 perc alatt felállították,nehogy lemaradjuk a sátorozás élményérő, - bárhova akartunk eljutni,mint stopposokat mindenki felvett,nem gyanakodva pillantottak ránk,örültek ,hogy ott vagyunk( főleg,amikor megtudták,hogy Pest mellől utaztunk oda).
Végigsétáltunk az utcákon és köszöntek nekünk az emberek,ez sokszor még a szülő falumban sem esik meg.
Nagyon tetszettek a programok,MIND,ha újra visszamenék,ugyanúgy elmennék,mindenhova,és probálnék még több helyre eljutni,ami most sajnos időhiány miatt kimaradt.
Nagyon reméljük,hogy jövőre újra megrendezésre kerül,újra ott lehetünk,és csodálatos pillanatokat tölthetünk el,a barátságos környezetben."

képek itt fellelhetők: http://picasaweb.google.hu/picirigo.3/RdGkatlan#

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.