a gondolatok össze vissza kavarognak a fejemben
az egész úgy kezdődött,hogy vártuk a buszt. az anna a pöszke meg én. palkonyára mentünk. hogy minek is pontosan,már nemtudom.
mire elfoglaltuk a helyünket a busz elejében,és egyszercsak felhuppantak a szinészek.mi persze pánikba estünk,hogy csak minket neee,csak minket ne akarjanak bevonni a dolgokba.
és persze bevontak. hát már csak azértis.nyomták a hüjeségeket mi nevettünk,mint annak a rendje, majd pepe kiszúrt,hogy én leszek az önkéntes,aki felsöpri a buszt. hát ezt még úgy ahogy fel is dolgozta volna a kis lelkem,mire látom jön felém pepe a hangosbemondóval,gyorsan kimentem oldalra,hogy nyugodtan elmehessen mellettem.
nem akart elmenni. hozzám jött. mire jöttek a kérdések,meg a bemutatkozás,és persze az hogy hol laksz... ami alig pár perces vidulást váltott ki belőlük,mármint az hogy BUGYI.
a pali az meg csak mosolygott. másnap meg ránkköszönt az iskolában. mi meg csak néztünk,hogy ejj de rendes.
persze megint befutottunk a busszinház témába, újfent véletlen,mire pali kiszúrt, hogy jééé te már voltál velünk,te anett vagy. :)
hát és innentől fogva kb napi 10x integetve vigyorogva köszönt bárhol bármikor,hogy sziaaa Anett!!!! én meg csak mosolyogtam ártatlanul,igyekeztem nem zavarba jönni,és köszöngettem vissza. hát és ennyiben maradtunk.
aztán itthon már mért ne, keressünk rá a palira fércbukon,hát ha már ott van jelöljük is mert mért ne. mire este jött az ujabb sokk, pali rámirt, hogy jajj mennyire nagyon örül nekem. és hogy milyen kellemes igy már ez az estéje.
én meg persze ujra nemtudtam hogy hova is jöjjek zavaromban :D hát mégiscsak ő a pali. azóta is ezt próbálom rendberakni magamban,hogy nem ő nem A pali,csak egy pali.
a beszélgetés nagy része vicc szinten arra irányult,hogy hogyan is költözzünk össze. ami jó volt nagyon,sokat nevettem,mire hajnali búcsúzásnál irta a pontos cimet,kapukódot és mindent, és közölte,hogy nagyon örülne ha tényleg elmennék és ott várnám éjjel.
a kis naiv lány meg azóta azon rágja magát,hogy hány %a lehet komoly a szavainak.ha aztmondja,hogy este 6kor ér haza,akkor már rég ott ülnék nála. de ma van sziget koncert,éjjel lesz mire hazaér. ő meg irta,hogy mindent úgy hagyott ahogy megbeszéltük. kulcs a ládában. és csók.
tegnap aztmondta siet haza. miattam siet haza? hátha? tényleg? komolyan?
tényleg siet? el sem hiszem. el kéne? borzalom. még a gondolattól is elpirulok. ő miattam? pont miattam?
ő elhiszi hogy ott leszek? vagy csak vicc az élete? komolytalan az biztos, de mikor komoly? fogalmam nincs. nem is ismerjük egymást.
és mégis elmennék? és mégis kitenné a kulcsot egy vadidegen lánynak? miért?
én miért mennék el? csak azért mert művész? igyekszem úgygondolni,hogy nem. de talán igen. nem Csak de amiatt. más esetben elmennék e valakinek a lakására,akivel egyetlen egyszer beszéltem,akkor sem élőszóban? nemhát. perszehogynem.
hátakkor? miért mégis? és ő? miért engedne be engem a lakásába,úgy hogy ő otthon sincs? én még csak művész sem vagyok. dehogy tenné. mér tenné? én meg mért mennék. áh. naiv vagyok megint. vagy csak szimplán beszari, ő meg majd morog,hogy nemmentem..........
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.