Szar dolog a szakítás, de még nagyobb szar,ha egy barát rak ki.
A szerelemről valahogy lehet tudni, hogy egyszer úgy is vége lesz... persze mikor elönt a lila köd, azthiszed, hogy ez biztos örökké fog tartani, de mikor normális vagy, akkor tudod, hogy a szerelem azért többnyire múlandó.... de a barátság - arról el tudod hinni, hogy az tényleg lehet örök. Nem valami jó dolog több ízben rájönni, hogy nem így van.

Általánosból eljöttem 6osztályos gimibe, az összes jóbarátnő egyik percről a másikra megszűnt, gyorsabban tűntek el mint egy buborék szétpukkanna. Gondolták én biztos azért jöttem el onnan, mert vmi felsőbbrendűnek gondolom magam, meg mer oda csak a hüjék járnak. Igazából kurvára nem. Tesóm már negyedik után lelépett 8osztályosba, itt helyben meg a tanítás szintje tényleg nem valami egetrengető, és valószínű volt,hogy ha még maradok 2 évet, utána is ugyanúgy ócsára mennék, így mentem én gimibe. Szóval azzal a lépéssel az általános, ovis, meg helyi kapcsolatok eltűntek...

Aztán gimi - születésünk óta ismertük egymást, lévén hogy a 2 család jóbarát, osztálytársak lettünk, így adódott a helyzet hogy Legjobb barátnők legyünk. Össze is voltunk nőve. 12. végére egy 6os brancs nagyon összenőtt,és bizonygattuk egymásnak, hogy ez így is lesz, annak ellenére,h vége a giminek. Persze nem így lett. 1 Pécs, 1 Győr, 1 Szeged, mi meg a legjobbal Pest. Kettővel elég hamar leépült a kapcsolat, pécs és győr csak fokozatosan halványult el, és maradt meg évi 1 e-mailnél... A Legjobb meg új suli, új barátok, kicsi távolodás. Én is új suli új barátok - eggyel igencsak jól Passzoltunk... egy nyár közösen hármasban, minden mókakacagás. A legjobb távolodik, egyre kevesebbet keres, majd nem is keres, de ezek ellenére ő haragszik rám. Aztán a pohár betelt,én borítottam, és jó sokáig nem is beszéltünk. Bár ő bántott meg engem eszement módon, azért közli, hogy Ő nem tudja magát túltenni ezen. A kapcsolat leredukálódott a kb 2 havonta véletlen összefutunk a buszon és beszélünk hazafelé témára.

A fősulis új legjobbal minden klappol, színház, koncert, móka, fesztiválok, közös bolt nyitás.... Szakosodás: kezdetben ő is terméktervezőnek készült, de változtak a nézetek, így nyomdász lesz, én meg maradok a terméknél. Szerintem ez tök rendjén van, aztán egyre több a nemteccés meg a nyüsszögés, a program visszamondás - lehetőleg az utolsó pillanatokban.  És akkor eljön a húsvét,és ő közli, hogy már nem kötik hozzám úgy dolgok,és nincs szüksége arra,hogy napi kapcsolatban legyünk. Én meg állok ott,mint akit tökönrúgtak... erre mit mondjak? Beleszólásom nincs, ezt már tudom jól. Nem ez az első eset. Pont az eset előtt két héttel volt egy hasonló... ott a felállás egy régi jóbarát (kb 7 éve) - fiú- aki időnként szerelmes lesz belém, nos hát ő is közölte,hogy ő tud a beleegyezésem nélkül úgy dönteni,hogy ezentúl ne legyünk barátok, de én úgysem tudok az ő beleegyezése nélkül úgy dönteni, hogy DE legyünk. Akkor még kifakadtam,hogy ez marhára nem igazságos, de tenni ott sem tudtam semmit. Most annának már csak ki sem fakadtam, minek? Eldöntötte, ez van, én meg majd idővel megszokom, feldolgozom. Ennyi.

Rámtör a magány, nemtudom hova tovább, mihez kezdjek... Emészt a szar, nyilván valamit én baszok el rendszeresen, hogy minden barát eltűnik az életemből....
Mondják: 'majd lesz másik', meg 'szerzel új barátokat' .... stb. Hát rohadtul nem vagyok az a nagy bepajtizós egyén.... főleg mondjuk egy suliban 3 év után többnyire már rég kialakultak a baráti kapcsolatok. Lehet valakihez oda lehet csapódni harmadiknak, vagy sokadiknak, de hogy legjobb nem jön szembe egymaga, az valószinű....
 

Sorra dőlnek ki mellőlem a lányok
fojtogató bűntudat emészt.
A szívek szemétdombján kapirgálok.
Szeretni, Istenem, milyen nehéz!

Annyi minden bajjal kell még megküzdenem
plusz még itt van a nyakamba varrva
egy lefejezett szerelem.
Tükröm, tükröm, tükröm mondd meg nékem:
Jól áll-e ez nekem?

Sorra tűnnek el mellőlem a srácok
mindegyiknek jobb dolga akadt.
Zajos magányban foszforeszkálok
a sápadt fényű telihold alatt.

Annyi minden szarral kell még megküzdenem
ellenséges szélmalmoktól zavaros szellemem
"Nincsen veszély" - mondják -
csak képzelem.

Hát ez van. szar dolog....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.