equlibrium üzenete @nettnek:

Nincsen semmi amiről nem tudnánk ma már,
milyen kár, hogy a valóság az néha fáj.
Pedig tudod jól szeretlek téged,
csak valaki jobban teszi a szépet.
Pedig lettem volna én is Robin Hood,
csak korszak hiányzott meg erdei út.
De inkább maradok egy paraszt, az is volt már akkor.
Lehet hogy semmim sem marad, de megóvlak a bajtól.
Tegyünk inkább holnap
úgy ahogyan jól van,
tegyünk inkább holnap
mintha mi sem volna.

Meg a nagy lófaszt, már eltelt vagy száz év,
s kicsit sem érzem hogy lehetne másképp.
Félsz attól hogy szeretsz mert tod hogy azt kell.
Félsz azért mert mondták, na figyelj ember:
Kicsit sok itt az eszme, mitől már veszve
senki sem tudja, hogy ami kell hol van.
Vegyed már észre, hogy a világ vége se
lesz akkora bánat, ha minden kivánat
-ból semmi sem marad.
S a világ csak halad
a maga módján
előre vagy hátra.
Ne legyen hiába.

Néhány könnycseppből is indult már folyó
de gátat szakít és túlmegy mindenen.
De nézz mostmár szemből, látom a szemed
hátulról nem látsz, csak árnyék a falon.
Mert az árnyékon túl ott egy ember,
lehet meghal ő is talán egyszer.
De addig még él, vagyis hát élne.
Kicsit hideg van, lefekszem télre.
Legyen mostmár holnap úgy
nincsen többé visszaút.
Holnapból ma lesz, a mából tegnap
és minden bánat minket elhagy
A világ már szabad, nincs amiért félni.
s a világ végén se lesz semmi sem csak mi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.